A trombózis szó hallatán leggyakrabban a mélyvénás trombózis jut eszünkbe, ám – csaknem ugyanolyan gyakorisággal- az artériákban is keletkezhetnek vérrögök (szívinfarktus, stroke). Érdemes tudni, hogy a két helyen fellépő thrombus-ok keletkezése más folyamatok eredménye, így más terápiát, esetleg prevenciót kívánnak.
A vénás és az artériás trombózisok lényege, hogy vérrög képződik az adott érben, mely kisebb-nagyobb mértékben elzárja a véráramlás útját. Ha egy mélyen fekvő vénában keletkezik, akkor mélyvénás trombózisról beszélünk, ha pedig artériában, akkor főleg stroke, szívinfarktus, esetleg PAD (végtag artériájának trombózisa) lép fel.
Bár a mindkettőben vérrögök keletkeznek, hogy pontosan miért és milyen folyamatok által, az a két esetben különböző.
Amennyiben az artériában alakul ki thrombus, azért általában a vérlemezkék összecsapódása a felelős. Ennek oka, hogy az adott ér belső része károsodik- pl. érelmeszesedés, magas vérnyomás miatt. Az érfalon plakk képződik, ami szűkíti az eret, megnő az áramlási sebesség. Ha ennek a plakknak az érhez tapadó része leválik, nemcsak akut elzáródást okoz, de a legnagyobb ingere annak, hogy a vérlemezkék aktiválódjanak és dugót képezzenek.
Ha ugyanis az ér keresztmetszete csökken, a vér áramlási sebessége megnő, így kis sérülések keletkeznek. Ezek a károsodások bár egészen aprók, ám elég ahhoz, hogy odaáramoljanak a vérlemezkék és összecsapódjanak.
Egy életveszélyes vérrög akár 10 másodperc alatt is kialakulhat!
Vénás trombózis esetén a véralvadásban szereplő anyagok vízesésszerűen aktiválják egymást, melynek a végén az oldható fibrinogénből oldhatatlan fibrinháló keletkezik és egy másik fajta dugó képződik a sérülés helyén. Mélyvénás trombózis fellépését több állapot is elősegítheti: trombofília, immobilitás, különböző betegségek (pl. pitvarfibrilláció, lupus, daganatok), hormonterápia, fogamzásgátlók, valamint a stasisnak nevezett immobilitás (pl. gipszelés) is.
Mivel más folyamatok vezetnek a két esetben a vérrögökhöz, más a kezelés, a megelőzés is. Akut kezelésben nagy szerepe van a vérrögök oldásának, műtéti eltávolításának.
Artériás trombózis esetén a hosszútávú terápia célja, hogy csökkentsék a vérlemezkék összecsapódását, így a kezelés fő mozzanata az összecsapódást gátló gyógyszerek alkalmazása (aszpirin, clopidogrel, ticlopidin).
Mélyvénás trombózis esetén az életveszély elhárítása után a kezelésben véralvadásgátlókat alkalmaznak: heparinok, kumarin származékok, NOAC szerek.. Hogy pontosan mit és mennyi ideig kell alkalmaznia a betegnek, az változó, hiszen több minden befolyásolja (trombózis előzmény, saját/családi anamnézis, egyéb betegségek, életkor, újabb trombózis esélye stb).
Fontos tudni, hogy -bár sokan úgy hiszik- de pl. Az aszpirin egyáltalán nem hatásos mélyvénás trombózis ellen, hiszen más folyamatokra hat, így szedése ilyen esetekben felesleges lehet, ráadásul számtalan mellékhatással járhat az aszpirin szedése!
